Parasztházak, porták

PostHeaderIcon Parasztházak, porták

A házak építőanyagát mindenütt a közvetlen környezet szolgáltatja. Falunkban fából, sárból (vert fal) a múlt század első felétől, pedig vályogból építették. Később követ és téglát használtak. A tetőt rozsszalmából készült kötegekkel „zsuppal” fedték. A cserép elterjedése után „pótári” cserép került a házak tetejére. A „kontytető” alatt háromszög alakú, deszkaborítású rész az „oromfal” vagy „vértelek” található, ami szintén cserepekkel van fedve. Rajta csillag, szív, félhold, tulipán alakú faragványok, amelyek a díszítésen túl szellőzésre, a füst kivezetésére szolgáltak. A lakórészt tornác az úgynevezett „hambit” előzi meg. Belül a pitvarból egyik oldalra nyílt a szoba a másik oldalra a konyha és a hozzá csatlakozó komra. A komra eredetileg raktár volt. Itt tartották a termény a hambárban, a füstölt kolbász, hús szalonna a gerendán lógott, a zsírt pedig bödönben tárolták. De a szobába nem való dolgokat is itt tartották. Később alvóhelynek is használták. Bútorzata ezért kiegészült ágyakkal benne szalmazsákokkal, dunnával, lócával, ládával más néven „szuszékkal” ami a mai szekrény elődje, esetleg festett, rózsás ládákkal benne a vászonból készült ágyneművel és ruhaneművel.

A bútorok többnyire házilag készültek, vagy háziparos parasztok készítették. A konyha, vagy pitvar és a szoba közé épített kemencével vagy falmasinával később vaskályhával fűtöttek. A konyhában tartották a háztartási eszközöket. A család itt tartózkodott napközben.

A módosabb házaknál fából készült „ágas” is volt. Ezen szárították a tejesedényeket, cserép korsókat. A „tisztaszobában”- amit ritkán használtak, inkább ünnepi helyiség, vendégfogadó volt- a nyoszolya (vetett ágy) benne szalmazsák, párnák, lepedők, dunnák a meghatározó bútordarab. A „sifony” (polcos és akasztós szekrény) és 4 fiókos „kasznyi” későbbi idők bútorzata. A falakon feszület, szenteltvíztartó, szentképek, tükör. A szoba közepén keresztlábas asztal, karoslóca, később székek. A padlók „mázolósak” voltak „sárgafölddel”, agyaggal mázolták, súrolták fel.

A „portán” vagy „fontoson” a házon kívül a paraszti gazdálkodás fontos tartozékai, a melléképületekben pedig az állatok. A legfontosabb az istálló a lovak, tehenek számára. A többi állatnak a galambdúc. Pajtának nevezték azt az épületet, amiben a csépeletlen gabonát és a szénát gyűjtötték. Az udvaron van a zöldséges, krumplisverem, a lakóházhoz közel a kút. A múlt század közepe táján ide kerülnek ki a kemencék is. Az istálló mögött bújik meg a trágyadomb. A kerítés vesszőből fonott, vagy elhasogatott karókból, esetleg deszkákból állt. A gazdagabb családoknál kő, vagy vályogból, később vaskerítésből állt. A házak alatt pince volt a gyümölcsök, zöldségek tárolására. Lépcsőn lehetett lejutni, faajtóval zárták. A pince előterét „pincegádornak” nevezték. A hátsó kertben szintén volt pince. Földbe ásták, vagy domboldalba vájták, kővel kirakták. Hűs volt nyáron, télen pedig nem fagyott meg benne semmi.

A mai házak általában téglából, kőből, betonelemekből épülnek. Volt időszak mikor népszerű volt a salakblokk, mert olcsó építőanyag volt. Egészségre ártalmas mivoltáról az emberek nem tudtak, ez később derült ki. Elődeink a házak falát sárral tapasztották be, az utcára néző felét fehérre meszelték. Mára a kőművesek malterral vakolják be a házakat. Divatba jött a Szlovákiából inportált „csillámpor” használata is, amitől napsütésben csillogott a fal. Mára változott a divat. Szigetelik, meleg színekkel festik ki a házakat. A tetőt a 60-as évektől palával fedték, a mára már megkopott tető felújítása nemezborítással történik. Az új házak tetejére cserép kerül. A házak formájára kezdetben jellemző volt az „L” betűs forma. Ezt úgy érték el, hogy a régi hosszúkás parasztházakhoz toldtak, építettek „L” alakot. Később a négyszögletű, többszögletű alapú házak lettek divatosak. Vízelvezetésre bádogos csatornával látták el. A régi parasztházak kicsi, faragott, rámás ablakait felváltották, a nagy ablakok. Napjainkban az energiatakarékosság jegyében műanyag nyílászárókat használnak. A 60-as évektől már a fürdőszobát és a WC-t is beépítették a házakba. A bútorzat is változott. Az ágyból kikerült a szalmazsák, szivacs váltotta fel, majd a digók, sezlonyok, rekamérok, ülőgarnitúrák. A székek párnázottak lettek, fotelekké váltak. A konyhában a mechanikus eszközöket felváltották a gépek.

A település valamikor a Kenderföldnek nevezett részen terült el, de mivel vizes, mocsaras volt, ezért építették a mai házakat erre a településrészre. A kezdeti egyutcás település folyamatosan bővült. Az utcák földutak sarasak voltak. 1939-40-ben épült az első köves út, ami a mai bisztró területéről indult a Petőfi utat érintve a régi volt jegyzői, majd tanácsi épület vonaláig tartott, innen földúttal folytatódott a Farkasgödörnél a jelenlegi temető mellett haladt Nógrádmegyer felé az út. A tanácsok megalakulása után az 1950-től folyamatosan épültek a köves utak. Az új utcákat, pl. Liget, Dankó a régi elhagyott kövesút felszedett köveiből társadalmi munkában építették fel. Kézzel rakták le a köveket. Az ivókúti, bolt, posta előtti hidakat 1960-ban építette a tanács megbízásából az Ipoly menti víztársulás. Ekkor történt a falut átszelő Hartyán patak medrének a kiásása Kishartyán felé, és kikövezése a falut érintő szakaszán. A nép által adományozott utcanevek a mai napig élnek. Alvég, Fölvég, Tugár, Kishosszak,.

 
Keresés
Névnap
Ma 2014. december 23., kedd, Viktória napja van. Holnap Ádám és Éva napja lesz.
Belépés



Statisztika